Bringázás a Dolomitokban 2. rész 2016.06.17.

                                   2016.06.17 - Dolomitok

                                     Legalacsonyabb pont: 1281 méter.

                                      Legmagasabb pont: 2244 méter.

                                            Megtett táv: 65,2km                              

                                    Összes szintemelkedés: 1822 méter.

                                Megtételéhez szükséges idő: 3 óra 39 perc

                                        Átlag sebbesség: 17,8km/h

                                      Energiafelhasználás: 2730 Kcal.

1. nap

7 órakor ébredtünk, majd a közös reggeli után két csapatra válva elindultunk. A montis csapat valamivel korábban indult, autóval elmentek a Grödeni-hágóra és innen kezdték a napjukat. Szera és én már a szálláshelyről biciklivel indultunk, más lehetőség nem is igen maradt. ☺️

 A napi feladat az előző napra tervezett klasszikus Sellaronda kör teljesítése volt, ami négy hágó meghódítását jelentette, melyek közül három 2000 méter fölé magasodik. Elterveztük, hogy nem fogunk sietni, maga a táv és a szint sem ígérkezett soknak, ezért úgy gondoltuk, hogy lesz lehetőségünk filmezni és fotókat készíteni. Corvara-ig az út a már tegnap is bejárt szakaszon vezetett (kivéve az utolsó két kilométert), de már itt is nagyon gyakran megálltunk, annyi volt a látnivaló. A Dolomitok monumentális tömbje, semmivel sem összetéveszthető szikla tornyai, a települések sport turizmusra épülő, vendégcsalogató látványosságai mind-mind kiváló fotó és videó témát szolgáltattak. Apropó sport turizmus: egymást érték a kerékpáros csapatok és a gyalogos túrázók, ismeretlenül is örömmel integettünk egymásnak. Ennyi országútis biciklist nem szervezett megmozduláson még nem láttam, hihetetlen hagyománya van itt ennek a sportnak. Egyébként a teljes időszak alatt bárhova mentünk, mindenütt rengeteg volt a biciklis, nem csak a Sella körön. Corvara-ból a Gardena- vagy más néven Grödeni-hágó felé vettük az irányt, mert a klasszikus Sellaronda kör iránya az óramutató járásával ellentétes irányú, így mi is ezt követtük. 9,6 km volt a leküzdendő táv, 599 méter szintemelkedéssel párosítva. Az átlagos meredekség 6,2%, a maximális egy rövid szakaszon 12% volt, nem volt nehéz ezek leküzdése. Gyakran megálltunk, ha szép részhez érkeztünk, ebben bizony nem volt hiány. Reggel napsütésben indultunk el, de a hágóra felérve a felhők teljesen eltakarták a napot, a hőmérséklet is csak 8 fok körüli volt, ami nem is annyira meglepő, hiszen 2121 méter magasan voltunk. A legurulás előtt felöltöztünk, a ruhaváltás egyébként a teljes napunkra jellemző volt. A Plan de Gralba kereszteződésig tartó gurulás nem tartott sokáig, kb. 250 méter szintet veszítettünk, majd újabb mászás következett. A Sella-hágó volt soron a maga 2244 méterével, a Sella csoport hágói közül ez a legmagasabb. 5,45 km táv és 373 méter szintemelkedés volt a feladat, 6,8%-s volt az átlagemelkedés. Itt is gyönyörű, ekkor már napsütéses panoráma fogadott minket. A hágó tetején volt egy vendéglő, ami éppen zárva tartott, ennek a teraszáról elláttunk egészen Canasei-ig, a település 758 méterrel volt alattunk. Mivel ebédre járt már az idő, megettük a magunkkal hozott szendvicset. Nagyon erős volt a szél, csodáltuk az ott élő madarak vitorlázó képességeit. A szél sokat rontott a hőérzetünkön, emiatt a gurulás előtt ismét magunkra vettünk minden magunkkal vitt ruhát. Kb. 635 métert ereszkedtünk, majd a Canazei elágazásnál balra, a Pordoi-hágó felé vettük az irányt. Csaknem ugyanennyit kellett emelkednünk, mivel ez a hágó csak 4 méterrel alacsonyabb a Sella-hágótól. A hágó környékét a Dolomitok teraszának is nevezik, itt sem okozott csalódást a látvány. Megkerestük a kerékpáros legenda, Fausto Coppi emlékművét. A Giro d’Italia 1940 óta gyakran járt a Sella körön, idén az északi oldalon tekertek a résztvevők. Még most is megvoltak a versenyzőket biztató aszfalt feliratok, mi is láttuk ezeket a Gardena-hágóról lefelé jövet. A Pordoi-hágóról egy hosszú gurulás következett Arabbáig, 9,4 km-n 637 méter szintet veszítettünk. A városban nem időztünk sokat, bár a bája miatt megérte volna. Elkezdtük az aznapi utolsó hágó mászást, az 1875 méter magas Passo Campalongo következett. Nem volt nagy a szintemelkedés, kevesebb, mint 300 méter maradt hátra. Sajnos a napsütést felváltották a felhők, sőt a hágó előtt már az eső is elkezdett szemetelni. Szerencsére nem volt vészes, nem esett annyi, hogy átázzunk. A hágó tetején megvártam Szerát, ahonnan együtt gurultunk le Corvara-ba, majd elhagytuk a Sellaronda kört. La Villa-ban vettünk friss kenyeret, majd haza tekertünk a Chipra farmra. A montisok ekkor még nem voltak otthon, viszont mi már éhesek voltunk, így nem vártunk rájuk a vacsorával, hanem az otthonról vitt alapanyagokból megtörtént az energia raktárak feltöltése. Miután a többiek is hazaértek, elkezdődött az élménybeszámoló, szinte egymás szavába vágva akartuk megosztani a nap történéseit, és a csaknem súlyos sérülést okozó bukások okozta ijedelmeket. Azért ma este is volt jó hangulatú beszélgetéssel egybekötött közös vacsora.

Gergely Nándor