Bringázás a Dolomitokban 1. rész 2016.06.16

2016.06.16. - Dolomitok

0. nap

Tavaly a Stelvio napon a Konával voltam, de most talán éreztem annyi erőt magamban, hogy az országútival is képes leszek legyőzni a szintemelkedéseket.

A meghívás Szerára is kiterjedt, illetve a csapat tagjai között volt még Kádár Zoli, illetve Budapestről Tárkányi Tamás és Csermely Gyuszi is. Szera és én aszfalton terveztük a tekerést, míg a többiek a terep biciklizést választották. Eredetileg úgy volt, hogy szerda éjszaka utazunk és már a csütörtöki nap is bringázással telik (ennek tudatában 3 napra készítettem útvonal terveket), de végül nem így alakult. Csütörtökön hajnali fél négy körül indultunk el Szalkáról (Szera, István, Zoli és én), majd Pesten autót váltottunk. A Subaru Levorg után egy 9 személyes Ford Tourneo-val vágtunk neki a még bő 700 km-es útnak, a cél az olaszországi, Pedraces községben található Chipra farm volt. Pesten csatlakozott hozzánk Tamás és Gyuszi, illetve inkább mi csatlakoztunk hozzájuk, mivel a Fordot Tamás bérelte. Viszonylag sok idő elment a bicajok gondos elhelyezésével, a csomagok átpakolásával, ezért az eredeti tervhez képest késve indultunk. Az utazás eseménytelenül telt, késő délután, valamivel fél öt előtt érkeztünk meg a szálláshelyre. Innen gyönyörű látvány tárult elénk, kelet felé tekintve a Dolomitok hatalmas tömbje a délutáni napfényben mindenkit lenyűgözött. Arra már kevés volt az idő, hogy nekivágjunk a csütörtökre tervezett Sellaronda körnek (bár talán éppen még meg lehetett volna csinálni, mivel itt később sötétedett, mint otthon), de nyugat felől baljós felhők gyülekeztek, ez óvatosságra intett minket. Ahhoz viszont még sok időnk volt estig, hogy ne biciklizzünk valamennyit, így pakolás és átöltözés után felpattantunk a "lovainkra". Corvara volt a cél, ez a település már a Sellaronda körön van. 2 km híján el is értük, de az időjárás közbeszólt, elkezdett esni az eső. Szerával behúzódtunk egy szálloda terasza alá, a többiek még korábban megálltak, egy pizzériában töltötték el az időt és költötték el vacsorájukat. Miután csendesedett az eső, Szera és én visszaindultunk, de nem vettük észre, hogy a többiek hol voltak, így elkerültük egymást. Miután mindenki hazaért, elkezdtük a jó hangulatú készülődést a másnapra, ment az élcelődés. Történt még közben egy kis utóvacsorázás is, majd alvás következett.

Gergely Nándor