Kategóriák
Tanúsítvány
SSL Certificate
Látogató számláló
0
5
4
7
1
3
1

Provence-i bringatúra előzetes 2016.09.08-16.

2016.09.08-16. - Provence

 

A tavalyi, nagyon jól sikerült montenegrói bringa túra után nem volt kérdés, hogy az idén is megszervezünk valami hasonlót. Nem volt könnyű a célpont kiválasztása, hisz legalább olyan színvonalú túrát képzeltünk el, mint amilyen az előbb említett montenegrói élmény volt.

Igazából azt szerettem volna, hogy mind sport teljesítmény szempontjából, mind látványban hozza ez a túra is azt a színvonalat, amit tavaly átéltünk. A végeredmény az útvonal tekintetében hasonló lett, mert most is magas hegyek között kezdtük a túrát (megmásztuk Európa harmadik és negyedik legmagasabb hágóját, jártunk Európa harmadik legmagasabb aszfaltozott útján), majd ezután a tengerparton folytattuk utunkat. Ezt követően visszatértünk a kiindulási pontra, a hegyek közé, de ne vágjunk ennyire a dolgok elébe. Sok-sok kutató munka, YouTube filmek megnézése, bringatúra beszámolók elolvasása, a Wikipedia tanulmányozása előzte meg a célpont kiválasztását. Végül a franciaországi Magas Alpok, a Felső-Provence-i Alpok, a Tengerparti Alpok és a Francia Riviéra együttese volt az, ami a kívánalmaknak megfelelt és végül a túra helyszíne lett. Miután megvolt a célpont, elkezdődött a részletes túraútvonal megtervezése. Ez még a tél végének az időszakára esett, így bőven volt ideje mindenkinek átolvasni, átgondolni és javaslatokat tenni az esetleges módosításokra. Na és persze mindenki időben megtudta azt, hogy mire számítson, ha részt szeretne venni ezen a megmérettetésen és ennek megfelelően tudta a felkészülését is programozni. Nyolc napnál többre nem akartam tervezni a túra idejét, ezért ennek megfelelően kellett meghatározni a táv hosszúságát. Figyelembe véve a többiek javaslatait, a BikeMap segítségével kialakult a végleges túrakör. Közel 800 km-t és majdnem 13.000 m szintemelkedést sikerült összehozni a tervekben, mindezt hét és fél napra elosztva. Mivel volt esély arra, hogy nem fogjuk tudni teljesíteni a naponta megtervezett távolságot, ezért plusz két nappal megnöveltük a túra idejét. Úgy gondoltuk, hogy ha még sincs szükség ezekre a tartalék napokra, akkor pihenőnapként majd igénybe vesszük azokat. Ezt követően próbáltam összeszedni a túraútvonal közelében lévő látványosságokat, amelyeket érdemes volt megnézni. Mindezeket az információkat egybeszedve egy 20 oldalas, képekkel illusztrált leírás lett az eredmény, amelyet elküldtem a túratársaimnak. Meglepő módon sokaknak tetszett a terv, köztük olyan barátoknak is, akik még soha nem vettek részt hasonló jellegű bicikli túrán és csatlakozási szándékukról tettek tanúbizonyságot. Akkor még úgy voltam vele, hogy a fellángolás hevében sokan készek csatlakozni, de ahogy közeleg majd a túra időpontja, néhányan el-elmaradoznak a bejelentkezők közül, mint erre már oly gyakran volt példa. Hála Istennek a korábbiakkal ellentétben most nem így lett, heten voltunk, akik nekivágtunk a nem mindennapi útnak: Attila, Bodri, Petya, Steve, Szera, Zsolt, és én voltunk a résztvevők.

Fizikailag nem ígérkezett könnyűnek a túra teljesítése, ezért a magam részéről mindent megtettem, hogy időben felkészüljek a megmérettetésre. Az egészet nehezítette az is, hogy kísérő kocsi nélküli csomagos túrát terveztünk, vagyis minden holmit, ami 8-10 nap alatt szükséges lehet, magunkkal kellett vinnünk. A január óta letekert közel 7000 km adott némi önbizalmat, de sajnos a síkvidéki környezet nem igazán jó edzőterep felkészülni egy ilyen túrára. Néhány hegyi edzést azért sikerült beiktatni, de szerencsésebb lett volna sokkal több szintemelkedést gyűjteni. Volt azonban a felkészülésnek egy szépséghibája, ami nem volt más, mint a túrát megelőző hetekben elszenvedett felső légúti betegség és következményes legyengülés. Ha nem is tökéletesen, de azért sikerült úgy, ahogy helyrehozni magam és mivel nem szerettem volna kimaradni az élményekből, nekivágtam.

Az 1300 méter tengerszint feletti magasságban található Briançon-ra esett a választás a kör kezdőpontját illetően. A logisztika tekintetében több variációs lehetőség szóba jött, végül egy kilenc személyes Ford Tranzitot választottunk szállító eszköznek, amelyet Petya segítségével béreltünk Nyíregyházáról. Nálam volt a találkozó már szerda délután, mivel az utazást éjszakára terveztük, ezzel is próbáltunk időt nyerni. A szalkai bringák előző nap elkerültek hozzám, Péter kora délutánra ígérte az érkezést. Az előző napi éjszakai műszak ellenére is időben megjött, így mi ketten elkezdtük a bepakolást és a biciklik felszerelését. Sajnos mindez elég sok időt vett igénybe, így mire mindennel elkészültünk már öt óra körül járt az idő. Ráadásul még Nyíregyházára is be kellett menjünk, ami tovább növelte a késést. Miután mindennel végeztünk és mindent elintéztünk végre elindultunk Budapestre, ahol Bodrival találkoztunk. Őt aznap ugyanis oda szólította a munkahelyi kötelessége, így Ő ott tudott hozzánk csatlakozni. Mivel ránk várva bőven volt ideje, az érkezésünkig átvett Pesten egy csomagot, amit még Petya rendelt és szeretett volna magával hozni a túrára. Egy külvárosi gyanús környéken ☺️ bepakoltuk a Bodri cuccait is és innen már tényleg nem volt megállás, csak rövid frissítések és tankolás szakította meg a folyamatos haladást. Felváltva vezettünk, és ha éppen nem ezt tettük, akkor próbáltunk pihenni, mivel már az első nap is keménynek ígérkezett. Terv szerint reggelre kellett volna megérkeznünk, és hiába jól haladtunk az autópályákon, az indulásnál összeszedett késlekedést nem sikerült ledolgozni. Fél tíz körül érkeztünk meg Briançon-ba, majd elkezdtük a parkolóhely keresést. Előre kinéztem néhány közeli kempinget lehetőségként, de sajnos nem értünk célt egyik helyen sem. Végül a város központi részén található bevásárlóközpont és benzinkút közös parkolójára esett a választásunk, bízva abban, hogy nem lesz senkinek útjában a bérelt autó. Átöltözés, a csomagok bringára pakolása volt a következő napirendi pont, majd egy kiesett pedál javítása és az autó rendszámtáblájának eredeti helyre történő visszaszerelése hátráltatta még az indulást. Sajnos már jócskán elmúlt dél, mire felültünk a bringákra, így szinte biztos volt, hogy nem fogjuk tudni teljesíteni az első napi tervet. Az Isoard- és Agnel-hágó megmászása (előbbi 2360, az utóbbi 2744 méter, ezzel Európa harmadik legmagasabb hágója), majd Franciaország legmagasabban fekvő falujának felkeresése lett volna a feladat, ezt követően pedig a Guil-folyó völgyében gurultunk volna Guillestre-ig. Az élet viszont - mint oly gyakran teszi - ezúttal is átírta a terveket.

Gergely Nándor

Részletes beszámoló, és filmek a túráról hamarosan.

Webáruház készítés